Te melyiket nyelted be csont nélkül?

Az alkoholizmusról keringő közkeletű tévhitek azért nagyon károsak, mert gátolják azt, hogy felismerjük, ha a közelünkben valakinek alkoholbetegsége van és segítségre szorul. Azonkívül maga az érintett is hajlamos azt gondolni, hogy minden rendben van vele, esetleges leszokási kísérleteinél pedig szintén pár tévhit akadályozza abban, hogy valóban a végleges megoldás felé tendáljon.
​

  1. Az alkoholista minden nap iszik
    Erről már többször szó volt: az alkoholisták egy része vígan ki tud hagyni napokat, heteket, hónapokat. (A dipszomániások két iszákos szakasz között még kifejezetten utálják is az alkoholt). Aztán jön egy gépszíj, és pár nap alatt józan életű, közkedvelt, nagyra tartott emberből utolsó, megvetett, taszító alkesszá issza magát. Ha egyedül élve a négy fal között csinálja, ez akár teljesen rejtve is maradhat a környezet szeme elől.

  2. Az alkoholista már reggel rácuppan az üvegre
    Ez az alkoholizmus fajtájától függ, és vannak, akik csak munka után kezdenek el a pohár fenekére nézni.

  3. Aki nem rúg be, az nem alkesz
    Az ivási típusoknál már tárgyaltuk, hogy van az alkoholizmusnak olyan válfaja, amellyel nem jár együtt a lerészegedés. Olyan is, amikor csak pár sört nyomnak le esténként vagy csak akkor isznak, ha alkalom van rá. Otthon nem találsz nála üvegeket, reggelente nem vonulgat a kisboltba a felesért, ha neadjisten, nincs semmi apropó (és ő maga sem tud teremteni), nem örül ugyan neki, de simán megvan szesz nélkül. Sokféle alkoholizmus van, de sokan azt gondolják, csak a naponta látványosan részegen fetrengők vannak bajban.

  4. Az alkoholisták nem is akarnak leszokni
    Dehogynem. A legtöbb alkesz fejében folyamatosan forog a gondolat, hogy abba kéne hagyni. Hogyne forogna, amikor pontosan érzékeli, mi mindent veszít el, hogyan néznek rá, miféle baromságokat csinál. Az alkoholbetegségnek vannak jellemző tünetei, és az egyik éppen az, hogy abba akarja hagyni, de nem bírja. Ha a szomszéd minden délután illuminált állapotban próbál beletalálni a kulcslyukba, attól még nem látsz bele a reggeleibe, amikor talán azzal a szent elhatározással ébredt fel, hogy ma aztán egy kortyot se.

  5. Az alkoholistáknak nincs akaraterejük
    Annak, hogy Jóska bácsi a századik „holnaptól leszokom!” ellenére már megint telehányta a biciklitárolót, semmi köze nincs Jóska bácsi akaraterejéhez. Ő alkoholista, tehát kényszerbetegsége van, amely abból áll, hogy egyszer csak ellenállhatatlan (!) kényszert érez arra, hogy magába döntsön valamit. Épp olyan kényszert, mint ahogy rád jön a röhögés épp akkor, amikor nem kéne. Egy ideig vissza bírod fojtani, aztán a legjobb szándékaid ellenére is kitör belőled. Vagy olyan, mint amikor dühödben kiabálsz a gyerekkel, aztán persze megbánod. Nem azt határoztad el, hogy leüvöltöd a fejét, sőt, lehet, hogy már többször megfogadtad, türelmes leszel, aztán mégiscsak ott találod magad vörös arccal, kidagadó erekkel, artikulátlanul ordítva. Akartad? Nem. Megtetted? Igen. A gyenge akaraterőd az oka? Korántsem. Irányíthatatlan dologgal kerültél szembe – és az alkesznek a kényszeres vágy a leginkább irányíthatatlan dolog az életében.

  6. Az alkoholisták magukra hagyott csavargók
    Az alkoholisták legnagyobb része családban él. Rendes munkája van (hacsak ki nem issza magát belőle), fedél van a feje fölött, látszatra felszínen tartja magát. (Bár az igaz, hogy a látszat mögött a legsötétebb mélységekben, valóban teljesen egyedül hagyva, kegyetlen magányban bolyong).

  7. Az alkoholisták primitívek
    Igaz, hogy a legintelligensebb elme is IQ-mínusszá ihatja magát, de alapjában véve az alkoholisták annyifélék, ahányan vannak. Bizonyos munkakörökben dolgozók, társadalmi csoportok persze fokozottan ki vannak téve az alkoholizálás szokásrendszerének (ami az arra érzékenyeket a betegségig sodorja), de az alkoholisták között éppúgy megtalálható a százasszög mint a zseni, nem is beszélve arról, hogy a kiemelkedő képességű vagy kreativitású emberek épp saját különösségükkel nem tudván mit kezdeni, gyakran keresnek feloldódást, ihletet, beilleszkedési segítséget, magányűzőt az alkoholban.

  8. Az alkoholizmus főleg a férfiakat érinti
    Csak az a látványosabb. A nőket ugyanis még inkább elítélik, így ők gyakran isznak titokban. A zugivók között is vannak férfiak is, nők is, de jellemzően a nők művelik az alkoholizmusnak ezt a válfaját.

  9. Ha megoldódna az élete, nem inna
    Kezdetben talán (és csak az esetek egy részében!) azért nyúl egyre többször a pohárhoz valaki, mert gondjai vannak. Ám egy idő után a betegség önálló életet kezd élni, és semmi köze ahhoz, hogy éppen milyen problémákkal küzd az alkoholista. Inna akkor is, ha nyerne a lottón, ha megtalálná élete párját, ha álommelót kapna, ha visszafordulna mindaz, ami elromlott. Inkább fordított a helyzet: problémái java része éppen azért alakult ki, mert iszik. És ne feledjük el: az alkesz nem azért iszik, hogy felejtsen, boldogodjon – azért iszik, mert alkoholbeteg.

  10. Azért tagadja, hogy ő alkesz, mert hülyének néz
    Az alkohol torzítja a gondolkodást, így a saját agya is azt súgja az alkesznek, hogy vele aztán semmi gond. A betegség a maga módján, akár egy rákos sejt, „tovább akar élni”, így a már eltorzult elme azt közvetíti, hogy mindez teljesen normális. Másrészt a tagadás egyfajta önvédő mechanizmus is, egy traumára ugyanis egy újabb trauma rápakolását már nem tudja elviselni a személyiség. Az ivás, illetve az annak következtében kialakult problémák épp elég súlynak tűnik a lélek számára, hogy ne tolja rá még a betegségtudatot is. Nem hülyének néz tehát, hanem maga is elhiszi, el akarja hinni, hogy nincs baj.

  11. Igyon, de mértékkel!
    Az alkoholista nem tud kevesebbet inni. Ha tudná mérsékelni a mennyiséget és gyakoriságot, nem lenne alkoholbeteg. Megtenné, hiszen mit sem szeretne jobban, mint hogy lehessen inni úgy, hogy abból ne legyen gond. Egy alkesz csak inni vagy egyáltalán nem inni tud.

  12. Aki bírja a piát, mindig bírni fogja
    Nem. Az alkoholizmus olyan betegség, amely egyre rosszabbodik. Az érintett sokáig ellehet ugyanazzal a mennyiséggel, ugyanazzal a piabírással. Talán sosem látja őt senki igazán részegen – egy ideig. Aztán egyre kiszámíthatatlanabb lesz, mennyi italtól milyen állapotba kerül. Azt veszi észre, hogy újabban sűrűsödnek az időszakok, amikor pohárért kell nyúlnia, egyre hosszabb ideig tartanak az üvegemelgetős szakaszok, egyre rusnyább részegségekbe, helyzetekbe sodorja magát.

  13. Aki kigyógyult az alkoholizmusból, utána néha azért megihat valamit
    Nincs olyan, hogy gyógyult alkoholista, csak józan alkoholista van. Akármennyi idő is telt el az utolsó pohár óta, ha újra megiszik valamit, újra előjönnek a tünetei.

    13+1. Elég annyi, hogy többé nem iszik
    Az alkoholizmus sajnos maradandó nyomokat hagy a személyiségben. Aki gépszíjas, az sem teljesen józan a tiszta időszakaiban sem, és aki letette a poharat, az sem mentes a mentális torzulástól. Hogy csak pár jellemzőt említsek: kritikaérzékenység, végletekben való gondolkodás, halogatási hajlam, az ötletek kivitelezésének nehézsége, intimitásproblémák stb. (ezekről is írunk majd). Éppen ezért fontos az Anonim Alkoholisták számára a program teljes végigcsinálása – nem elég az ivás abbahagyása, a személyiséget is újra fel kell építeni, különben nagy esély van a visszaesésre.