Minden nap kell egy-két sör vagy csak a meccsekre tározol be? Otthon is szopogatod az üveget vagy csak a haverokkal gurul le pár feles? Íme az ivási típusok – ha egyetlen kategóriába sem illesz bele, megnyugodhatsz, ám ha magadra ismersz valamelyikben, ideje segítséget kérned.



Mint már írtuk, E. Morton Jellinek az alkoholbetegség meghatározó szakértője. Szerinte alkoholizmusnak tekinthető az ivás minden formája, amely kárt okoz, ez alapján pedig az alábbi ivási típusokat határozta meg:

AZ ALKOHOLIZMUS ELŐSZOBÁI(?):

1. Alfa alkoholista, a problémaivó
Jellemzői:
- nincs fizikai függőség
- nincsenek fizikai tünetek elvonáskor
- lelki igénye van az ivásra (ellazulás, feloldódás,
   problémamegoldás)
- ritkán részegedik le
- képes az absztinenciára
Az ebbe a típusba tartozó vedelgetőnek nincs fizikai függősége az alkoholtól. Nem lépnek fel nála elvonási tünetek, ha nem juthat hozzá flaskájához, mi több, berúgni sem szokott igazán. Hogy miért veszélyes mégis ez a fajta alkoholizálás? Egyrészt mert pszichikai függőség viszont van: ha bármi problémája adódik, netán csak feloldódni akar mások között vagy ellazulni a megpróbáltatások után, azonnal az alkohol után nyúl, számára ez a megoldás. Másrészt egészsége és kapcsolatai komoly károkat szenvednek, hiszen problémák mindig vannak, tehát elég sűrűn csavarja ki az üveg nyakát. Ezenkívül mivel egyre többször juttat a szervezetébe alkoholt, könnyen kialakulhat nála a már fizikai függőség is, és átcsúszhat a Gamma ivók kategóriájába. Persze vannak, akik életük végéig megmaradnak Alfának, ám ebben az esetben is ártalmas ivási szokásuk:
- társas kapcsolatai sérülnek
- a nagy ivászatok során rendszerint többet költ, mint amennyit megengedhet magának, amiért nemcsak az asszony morog, de akár súlyos adósságcsapdákba is kerülhet
- munkahelyi megítélése, karrierje is csorbát szenvedhet, hiszen egy-egy nagy dínomdánom után sokszor nem megy be dolgozni, hatékonysága is egyre romlik
- egészségi állapota az elfogyasztott alkoholmennyiség és a nagy eséllyel fellépő táplálkozási zavarok miatt rosszabbodik
- a legfontosabb pedig, hogy az alkoholizálást kiváltó, mélyben meghúzódó okok felderítetlenek maradnak, valamint hogy veszélyeztetettek az alkoholizmus kialakulása szempontjából. És nem szabad lebecsülni: nem kis veszély ez! Ha a fizikai függőség is létrejön, olyan pokolba kerül bele, hogy azt fogja kívánni, bárcsak még idejében észbe kapott volna, akkor, amikor még „csak” pszichikailag volt szükségre a szeszre.

2. Béta-alkoholista, a „csak azért iszom, mert...” típus
Jellemzői:
- különbség az Alfákhoz képest: nincs pszichés függés, de bizonyos okok miatt (társaság, munkahely, szokások) rendszeresen iszik
- neki már egyre nagyobb adagokra van szüksége, hogy elérje a hatást
A mediterránnak is nevezett béta alkoholizmus ugyan sem fizikai, sem lelki függőséget nem jelent, mégis felettébb veszélyes. A Béták csak akkor isznak, ha alkalom van rá, az azonban mindig van: találkozás a haverokkal, meccs (ismerjük ugye, ez milyen: ha nyer a csapat, azért, ha veszít, akkor azért kell inni), munkakötelességből (nemcsak a kocsmárosoknak muszáj ám), vagy egyszerűen csak otthon, tévézés közben, mert úgy szoktuk és mert az amúgy is kijár. A Béta-ipse meg is van róla győződve, hogy vele aztán semmi baj nincs: elvégre nem részegségig vedel, és még csak nem is lelki problémáit sinkófálja el, mint az Alfák. Csakhogy: egyre több alkohol kell ugyanakkora hatás elérésére, ráadásul túl gyakran kerül látóterébe a pohár feneke, így elképesztő pusztítást visz véghez a szervezetében (főleg, ha étrendje is romlik ivásának köszönhetően), ami nagy eséllyel realizálódik májproblémák, idegrendszeri károsodások, gyomorbetegségek formájában, és pénztárcája térfogatán túl bizony az élettartama is csökken. Azontúl, bár az Alfáknál kevésbé, de ő is veszélyeztetett a Gamma-ivás kialakulásának szempontjából.

KŐKEMÉNY ALKOHOLIZMUS

1. Gamma-alkoholista, a „sárga földig” típus
Jellemzői:
- megvonási tünetei vannak
- kontrollvesztő, gyakran lerészegedik
- sóvárog az alkohol után
- társasági kapcsolatai megromlanak
- anyagi és szociális helyzete mélyrepülésben
- testi és lelki egészsége folyamatosan romlik

A Gammák már kétségkívül a teljesen kialakult alkoholbetegség áldozatai. A köznyelv is őket nevezi elsősorban alkeszoknak, rendszeres italfogyasztásuk és a látható kontrollvesztés miatt. Ők azok, akik üveggel a kezükben tántorognak kurjongatva az utcán vagy épp egy parkban fekve vonzzák magukra embertársaik vizslató tekintetét, próbálván eldönteni, hullát vagy hullarészeget látnak-e. Persze nem mindig fordul ilyen súlyosra a helyzet, a Gamma olykor jó ideig ellébecol a kellemes ittasság zsibbasztó állapotában, és csak a sokadik napon csapja meg hirtelen a már vállalhatatlan és tagadhatatlan részegség.

2. Delta-alkoholista, a "nem bírom pia nélkül” típus
Jellemzői:
- ugyanaz, mint a Gamma-ivóknál, kivéve a kontrollvesztést, ők ugyanis nem rúgnak be látványosan
A Delta vagy „megrögzött” alkoholizmus sokszor észrevétlen marad a külvilág (nagyobb baj, hogy olykor a beteg) számára, mivel a delikvens folyamatosan iszik ugyan, de szinte sosem részeg. Az elfogyasztott italmennyiséget képes kordában tartani (ettől függetlenül ihat nagyon sokat, tipikusan ő az, aki „bírja a piát”), ám egyetlen napot sem tud kihagyni, igazából már fogalma sincs arról, milyen is teljesen józannak lenni. Megszokásból is iszik, de még inkább azért, hogy elkerülje az elvonási tüneteket, bár ennek sokszor nincs tudatában, egyszerűen csak érzi, hogy magába kell döntenie valamit.

3. Epszilon alkoholizmus, a gépszíjas
Jellemzői: - élesen elkülönül a többi típustól, mivel ivása rohamszerű
A gépszíjasnak (periodikusnak, dipszomániásnak) is nevezett epszilon alkoholizmus nem rendszeres ivást jelent, hanem bizonyos időszakokban történő, rohamszerű alkoholizálást. Ez valóban rohamot jelent: az első pohár után láncivóvá válik, és egészen addig iszik, amíg le nem részegedik, be nem alszik, netán úgy alakul, hogy nem tud újabb adaghoz jutni. Másnap ismét onnan folytatja, ahol abbahagyta, és ez így megy a több napig, esetleg hétig tartó roham idején. Az Epszilonokról külön is írtunk, méghozzá azért, mert ők veszik legnehezebben észre, hogy betegek, mivel még mindig tartja magát a közkeletű tévhit, hogy csak a napi alkoholfogyasztás jelez kóros állapotot. A rohamivás hosszú józan időszakai megtéveszthetik a környezetet csakúgy, mint magát a beteget, holott nagyon is súlyos jelenségről van szó, amely feltétlenül kezelést igényel. A „roham” alatt rengeteg minden sérül (renomé, baráti, családi kapcsolatok, anyagi helyzet, önkép), ráadásul az Epszilonok szervrendszere óriási károsodásokat szenved a „rövid idő alatt sokat” gyakorlatnak köszönhetően.

Alfa vagy Béta vagy, úgyhogy mindenki nyugodjon le a picsába? Inkább te se nyugodj meg!
Jellinek kategóriáival egy nagy gond volt: az Alfák és Béták megkönnyebbültek, hogy ők MÉG nem alkeszek, szépen építették tovább ivási karrierüket, és annak rendje és módja szerint vagy Gammává küzdötték fel (=le) magukat, vagy egészségi állapotuk romlott meg tragikusan. Épp ezért ma már szívesebben használják a szinten tartó, szokványos és kontrollvesztő megkülönböztetéseket. E szerint a kontrollvesztő (gépszíjas) mellett alkoholbeteg a szinten tartó is, aki sosem részeg, de mindig van benne szesz, és a szokványos típus is, aki ugyan képes elvonási tünetek nélkül is józan napokra és csak időnként rúg be, de szoros barátságot ápol a flaskával. Ezen kívül pedig vannak kevert típusok is, akik át-átváltogatnak időnként egy másik kategóriába. Egyszóval: ne nyugodj meg, ha úgy látod, épp csak kicsit tér el az alkohollal való viszonyod a normálistól. Már most bajban vagy, és még nagyobb bajban leszel, ha nem lépsz idejében.