vodkaatag

Te melyiket nyelted be csont nélkül?

Az alkoholizmusról keringő közkeletű tévhitek azért nagyon károsak, mert gátolják azt, hogy felismerjük, ha a közelünkben valakinek alkoholbetegsége van és segítségre szorul. Azonkívül maga az érintett is hajlamos azt gondolni, hogy minden rendben van vele, esetleges leszokási kísérleteinél pedig szintén pár tévhit akadályozza abban, hogy valóban a végleges megoldás felé tendáljon.
​

1. Az alkoholista minden nap iszik
   Erről már többször szó volt: az alkoholisták egy része vígan ki tud hagyni napokat, heteket, hónapokat. (A dipszomániások két iszákos szakasz között még kifejezetten utálják is az alkoholt). Aztán jön egy gépszíj, és pár nap alatt józan életű, közkedvelt, nagyra tartott emberből utolsó, megvetett, taszító alkesszá issza magát. Ha egyedül élve a négy fal között csinálja, ez akár teljesen rejtve is maradhat a környezet szeme elől.

2. Az alkoholista már reggel rácuppan az üvegre
   Ez az alkoholizmus fajtájától függ, és vannak, akik csak munka után kezdenek el a pohár fenekére nézni.

3. Aki nem rúg be, az nem alkesz
   Az ivási típusoknál már tárgyaltuk, hogy van az alkoholizmusnak olyan válfaja, amellyel nem jár együtt a lerészegedés. Olyan is, amikor csak pár sört nyomnak le esténként vagy csak akkor isznak, ha alkalom van rá. Otthon nem találsz nála üvegeket, reggelente nem vonulgat a kisboltba a felesért, ha neadjisten, nincs semmi apropó (és ő maga sem tud teremteni), nem örül ugyan neki, de simán megvan szesz nélkül. Sokféle alkoholizmus van, de sokan azt gondolják, csak a naponta látványosan részegen fetrengők vannak bajban.

4. Az alkoholisták nem is akarnak leszokni
   Dehogynem. A legtöbb alkesz fejében folyamatosan forog a gondolat, hogy abba kéne hagyni. Hogyne forogna, amikor pontosan érzékeli, mi mindent veszít el, hogyan néznek rá, miféle baromságokat csinál. Az alkoholbetegségnek vannak jellemző tünetei, és az egyik éppen az, hogy abba akarja hagyni, de nem bírja. Ha a szomszéd minden délután illuminált állapotban próbál beletalálni a kulcslyukba, attól még nem látsz bele a reggeleibe, amikor talán azzal a szent elhatározással ébredt fel, hogy ma aztán egy kortyot se.

5. Az alkoholistáknak nincs akaraterejük
   Annak, hogy Jóska bácsi a századik „holnaptól leszokom!” ellenére már megint telehányta a biciklitárolót, semmi köze nincs Jóska bácsi akaraterejéhez. Ő alkoholista, tehát kényszerbetegsége van, amely abból áll, hogy egyszer csak ellenállhatatlan (!) kényszert érez arra, hogy magába döntsön valamit. Épp olyan kényszert, mint ahogy rád jön a röhögés épp akkor, amikor nem kéne. Egy ideig vissza bírod fojtani, aztán a legjobb szándékaid ellenére is kitör belőled. Vagy olyan, mint amikor dühödben kiabálsz a gyerekkel, aztán persze megbánod. Nem azt határoztad el, hogy leüvöltöd a fejét, sőt, lehet, hogy már többször megfogadtad, türelmes leszel, aztán mégiscsak ott találod magad vörös arccal, kidagadó erekkel, artikulátlanul ordítva. Akartad? Nem. Megtetted? Igen. A gyenge akaraterőd az oka? Korántsem. Irányíthatatlan dologgal kerültél szembe – és az alkesznek a kényszeres vágy a leginkább irányíthatatlan dolog az életében.

6. Az alkoholisták magukra hagyott csavargók
   Az alkoholisták legnagyobb része családban él. Rendes munkája van (hacsak ki nem issza magát belőle), fedél van a feje fölött, látszatra felszínen tartja magát. (Bár az igaz, hogy a látszat mögött a legsötétebb mélységekben, valóban teljesen egyedül hagyva, kegyetlen magányban bolyong).

7. Az alkoholisták primitívek
   Igaz, hogy a legintelligensebb elme is IQ-mínusszá ihatja magát, de alapjában véve az alkoholisták annyifélék, ahányan vannak. Bizonyos munkakörökben dolgozók, társadalmi csoportok persze fokozottan ki vannak téve az alkoholizálás szokásrendszerének (ami az arra érzékenyeket a betegségig sodorja), de az alkoholisták között éppúgy megtalálható a százasszög mint a zseni, nem is beszélve arról, hogy a kiemelkedő képességű vagy kreativitású emberek épp saját különösségükkel nem tudván mit kezdeni, gyakran keresnek feloldódást, ihletet, beilleszkedési segítséget, magányűzőt az alkoholban.

8. Az alkoholizmus főleg a férfiakat érinti
   Csak az a látványosabb. A nőket ugyanis még inkább elítélik, így ők gyakran isznak titokban. A zugivók között is vannak férfiak is, nők is, de jellemzően a nők művelik az alkoholizmusnak ezt a válfaját.

9. Ha megoldódna az élete, nem inna
   Kezdetben talán (és csak az esetek egy részében!) azért nyúl egyre többször a pohárhoz valaki, mert gondjai vannak. Ám egy idő után a betegség önálló életet kezd élni, és semmi köze ahhoz, hogy éppen milyen problémákkal küzd az alkoholista. Inna akkor is, ha nyerne a lottón, ha megtalálná élete párját, ha álommelót kapna, ha visszafordulna mindaz, ami elromlott. Inkább fordított a helyzet: problémái java része éppen azért alakult ki, mert iszik. És ne feledjük el: az alkesz nem azért iszik, hogy felejtsen, boldogodjon – azért iszik, mert alkoholbeteg.

10. Azért tagadja, hogy ő alkesz, mert hülyének néz
    Az alkohol torzítja a gondolkodást, így a saját agya is azt súgja az alkesznek, hogy vele aztán semmi gond. A betegség a maga módján, akár egy rákos sejt, „tovább akar élni”, így a már eltorzult elme azt közvetíti, hogy mindez teljesen normális. Másrészt a tagadás egyfajta önvédő mechanizmus is, egy traumára ugyanis egy újabb trauma rápakolását már nem tudja elviselni a személyiség. Az ivás, illetve az annak következtében kialakult problémák épp elég súlynak tűnik a lélek számára, hogy ne tolja rá még a betegségtudatot is. Nem hülyének néz tehát, hanem maga is elhiszi, el akarja hinni, hogy nincs baj.

11. Igyon, de mértékkel!
    Az alkoholista nem tud kevesebbet inni. Ha tudná mérsékelni a mennyiséget és gyakoriságot, nem lenne alkoholbeteg. Megtenné, hiszen mit sem szeretne jobban, mint hogy lehessen inni úgy, hogy abból ne legyen gond. Egy alkesz csak inni vagy egyáltalán nem inni tud.

12. Aki bírja a piát, mindig bírni fogja
    Nem. Az alkoholizmus olyan betegség, amely egyre rosszabbodik. Az érintett sokáig ellehet ugyanazzal a mennyiséggel, ugyanazzal a piabírással. Talán sosem látja őt senki igazán részegen – egy ideig. Aztán egyre kiszámíthatatlanabb lesz, mennyi italtól milyen állapotba kerül. Azt veszi észre, hogy újabban sűrűsödnek az időszakok, amikor pohárért kell nyúlnia, egyre hosszabb ideig tartanak az üvegemelgetős szakaszok, egyre rusnyább részegségekbe, helyzetekbe sodorja magát.

13. Aki kigyógyult az alkoholizmusból, utána néha azért megihat valamit
    Nincs olyan, hogy gyógyult alkoholista, csak józan alkoholista van. Akármennyi idő is telt el az utolsó pohár óta, ha újra megiszik valamit, újra előjönnek a tünetei.

    13+1. Elég annyi, hogy többé nem iszik
    Az alkoholizmus sajnos maradandó nyomokat hagy a személyiségben. Aki gépszíjas, az sem teljesen józan a tiszta időszakaiban sem, és aki letette a poharat, az sem mentes a mentális torzulástól. Hogy csak pár jellemzőt említsek: kritikaérzékenység, végletekben való gondolkodás, halogatási hajlam, az ötletek kivitelezésének nehézsége, intimitásproblémák stb. (ezekről is írunk majd). Éppen ezért fontos az Anonim Alkoholisták számára a program teljes végigcsinálása – nem elég az ivás abbahagyása, a személyiséget is újra fel kell építeni, különben nagy esély van a visszaesésre.

Hogy viszonyulsz egy alkoholistához? Lehet, hogy a te kezed is benne van a lejtőre taszításban? Magasabban állsz a toleranciás IQ-létrán, vagy a gyökér magyar valóságot képviseled?

Megbélyegezve, titkolózásra kényszerítve
A magyar társadalomban (is) az alkoholista szinonimája nagyjából az alávaló, semmirekellő, mocsok, szarházi. Érthető tehát, hogy az alkoholbetegek senkinek nem beszélnek a problémájukról, priuszukat messzemenőkig titkolják. Ez nemcsak amiatt baj, hogy segítséget kérni így szinte lehetetlen, de a szerencsétlen flótás amúgy is terhelt lelke tovább mázsásul: a sötét árnyként rávetülő titokkal csakúgy, mint a bűntudattal, önostorozással, az ön(nem)értékelés skálájának legaljára süllyedésével.

Szaglászik, zsarol az asszony, bezáratással fenyeget a muter
A családban persze nem sokáig lehet elsinkófálni a dolgot, ám legtöbbször az alkoholistának ott is olyan hozzáállásban lesz része, amely csak tovább taszítja a mélybe. Eldugott üvegei után kutatnak, vádló tekintettel és hosszas erkölcsi prédikációkkal veszik elő, fenyegetik, zsarolják, elítélik, lesajnálják, undorodnak tőle, haragszanak rá.
Persze nem könnyű kezelni egy velünk élő alkeszt, baromira nehéz elviselni és helyesen kezelni, de gyakorlatilag nulla a kultúránk ebben (is). Nem ismerjük a betegség mikéntjét, nem olvasunk utána, nem képezzük magunkat e téren, egyszerűen csak megörököljük anyáink, nagyanyáink, dédapáink patáliáit, ítélkezéseit, amit aztán szépen alkalmazunk saját külön bejáratú alkoholistánkkal szemben is.
Persze vannak kivételek, támogató-megértő családi környezetek, a legtöbb sikeres felépülés mögött épp ilyenek állnak. Az alkoholbeteggel szembeni célravezető viselkedési mód tanulható (írunk majd erről is), többek közt ott van az Al-Anon, amely az alkeszek hozzátartozóinak nyújt segítséget, ám tragikusan kevés azok száma, akik igénybe veszik, mi több, egyáltalán tudnak róla.

Amerikában még alkesznek is jobb lenni?
Megvan az, amikor a nyugati filmekben józansági érmét villogtatva vonul be/vissza munkahelyére a gyógyuló alkesz? A tapsvihar, a vállveregetés, a gyűlésekre való időbiztosítás, az örvendő-segítő arcok?
Na, hát Magyarországon próbálnád, maximum annyit kezdhetnél az érméddel, hogy ha fej, holnap pakolsz össze, ha írás, akkor még ma. És ez nem sarkítás: a volt munkahelyemről simán kiebrudalták az illetőt, aki naivul közölte, ő alkoholista, csak épp nem iszik. Előbb csak gyanakodva figyelték, aztán amikor felvetődött, hogy kit léptessenek elő, naná, hogy nem őt, kevéssel később a létszámleépítéskor ő volt az első, akinek mennie kellett. Miközben én akkor még gyakorló gépszíjasként nem egyszer mentem több felessel feltöltekezve dolgozni, és bizony több kollégának is sürgős tennivalója akadt volna egy esetleges szondáztatáskor.
Nem azt mondom, hogy piedesztálra kell valakit emelni csak azért, mert gyógyulni akarásból nem iszik – de ami nálunk van, az katasztrofálisan buta és barbár. Ezzel pedig tovább rontjuk a józanodó alkesz esélyeit: nemcsak a belülről őrlő szégyenérzet, a „nem beszélhetek senkivel őszintén” magánya miatt, hanem a különböző koccintásos alkalmakon való védtelenség miatt is. Csak megsúgom, rólam sem tudják a kollégák, pláne a vezérkar, hogy AA-gyűlésekre pattanok le meló után. Szégyen, de nem az enyém.

Akárhová nézek, piát látok 
Ezeket a megpróbáltatásokat fokozza, hogy lépten-nyomon alkohollal találkozunk. Nemcsak a boltok polcain, de munkahelyi összejöveteleken, szinte minden ünnepen, baráti, családi látogatáson. Az az alkesz is, aki szeretne véget vetni függőségének. Ebből a szempontból jóval nehezebb dolga van, mint a drogosnak, hiszen a kollégákkal nem pertut szívunk, a szülinapi tortát (a legtöbben) nem hasissal sütjük, a húsvéti asztal nem fehér csíkokkal van díszítve, karácsonykor nem tablettákkal öblítjük le az ünnepi ebédet, és az újévet sem egy kollektív szúrással köszöntjük.
Főként erőt próbáló ez a folytonos, mindenütt jelen lévő kísértés úgy, ha a környezet nem tud a betegségről és mindenki agyba-főbe kínálja, „miért nem iszol?” kérdésekkel zaklatja a boldogtalant, aki nem mer inni, de nem inni sem igen mer, mert az feltűnik, és rögtön megjelenik a gyanú, hogy „hú, a Bélának szerintem gondja van a piával! Mindig is sejtettem, hogy nem százas az ipse!”

Kőbunkók vagyunk az alkeszekkel
Mert nemhogy az alkoholisták megítélésében, a velünk élő alkoholbetegekhez való viszonyulásban, a józanodás támogatásában, de még az együtt ivásban is a béka segge alatt van a kultúránk.
Fejlettebb helyeken egyáltalán nem illik megkérdezni, hogy valaki miért nem iszik. Magánügy. Nálunk a „gyógyszert szedsz?”, „mi van, tegnap hosszú volt az éjszaka?”, „az asszony balhézna, mi?”, „anyuci eldádáz?” vagy egyszerűen csak „hülye vagy?” kérdések terrorja mindenalkalmas, és nem egy AA-tag bukott már el azért, mert összeomlott a nógatások, cinkelések alatt egy lakodalmon, keresztelőn vagy csak egy baráti találkozón.
Egyszóval nem könnyű az alkeszok élete, és bizony, a magyar közfelfogás még inkább megnehezíti. Egy alkoholista persze nem azért iszik, mert beletaszítja a családi, munkahelyi, baráti -nagy eséllyel gyökér- hozzáállás. De talán jó lenne elgondolkodni: nincs egy fikarcnyi felelősségünk sem abban, hogy az alkoholbetegek közül olyan kevesen lépnek a gyógyulás útjára?

Aki józan akar lenni, pokolra kell annak menni? Ki segíthet az alkoholistán? És muszáj teljesen lealjasodni, hogy le akard tenni a poharat? 

A legkeményebb addikciók egyike
Akinek nincs függősége, annak nyilván nem okoz gondot, maximum némi gyászérzést, isten veletek, haveri sörök, ha akár örök életre búcsút kéne intenie a poharazgatásnak. Ám aki alkoholbeteg, annak számára bizony ez a legnehezebb, szinte lehetetlennek tűnő feladat.

Eljutni a legmélyéig
A Jackie nővér című sorozatban az anonim drogosok avatatlan főmentora különös módszerrel indít egyszemélyes (és sikeres) háborút a tudatmódosítók ellen: szegény párákat végtelen mennyiségű, ingyenes cuccal látja el, mondván, amíg le nem bukfencezett a poklok legmélyére, addig nincs esély arra, hogy önszántából a tisztaságra törekedjen. Bármennyire paradox és eléggé el nem ítélhető módja is ez a leszoktatásnak, van benne igazság: a mélypontra való eljutás kulcsfontosságú a leszokás szempontjából.

Valami eltörik az emberben 
Ugyanis az alkoholistán senki más nem segíthet, csak ő maga. Csakis az önszántából hozott elhatározás mentheti meg. És itt, a legalsóbb bugyorban születik meg a kétségbeesett vágy: soha többé! Persze ez egy-egy kegyetlen macskajaj után is időről időre elhangzik, de épp csak annyi ereje van, hogy a következő italozásig kitartson, s aztán abban a pillanatban csont nélkül a feledés kártékony homályába merüljön. A mélypont azonban más: ott valami eltörik az emberben, olyan fájdalommal, hogy a leszokás élet-halál kérdésévé válik: tudja, nincs más lehetőség, mint leszokni, különben mindennek vége lesz. Ez lehet fizikai, de lelki megpróbáltatás is.

Egy életre szóló sérülést okoztam a lányom lelkében 
Nekem ez utóbbi volt: feleségem második gyermekünkkel várandósan hónapok óta kórházban feküdt, míg én az akkor 7 éves lányomra felügyeltem. Gépszíjas alkoholista lévén akkortájt épp józanul, és nem is volt semmi baj 3 hónapig. Ekkor már nagyon fáradt voltam, iszonyú sok teendőt láttam el egyszerre, a munkahelyen is pont akkor pörögtek ezerrel a dolgok, mellette a lányom gondozása, iskolába hurcolások, házi feladatok, kórházlátogatások, ráadásként jött még a szülinapi zsúr szervezése, bevásárlások etc.
A lányom elaludt, én meg, magam sem tudom, miért, elindultam egy üveg vodkáért. Gondoltam, csak egy nap, egyetlen este, egyetlen ellazulás, aztán hajtom tovább megint a mókuskereket. És gondoltam mindezt úgy, hogy akkor már tisztában voltam vele: gépszíjas vagyok, és még sosem fordult elő, hogy másnap ne vodkával indítsam a napot egy esti italozás után. De majd most... Elmentem, megvettem... aztán a következőt és a következőt.
Szerda volt. Csütörtöktől szombatig üvegről üvegre csatlakoztattam magam, közben munkába-kórházba-a lányomért jártam, feltűnés nélkül, mi több, ahogy az mindig is volt vodkahatások alatt: kreatívabb, barátságosabb, egész egyszerűen jobb fej voltam. (Az már más kérdés, hogy mondjuk a szerdai jófejségeimre csütörtökön alig-alig emlékeztem).
Ám eljött a vasárnap és vele együtt a lányom születésnapi zsúrja. Már hajnaltól döntöttem magamba a vodkát, és működtem is vele rendesen: bevásároltam a még hiányzó kellékeket, tortát sütöttem, a játszóházas csajszival leszerveztem mindent, vendégeket fogadtam, szülőkkel jópofiztam, gyerekekkel mókáztam. Aztán egyszer csak elszakadt valami: a részegség olyan hirtelen csapott meg, hogy csak pislogni tudtam. Szó szerint. Ültem, bambán vigyorogtam, és fogalmam sem volt, mi történik körülöttem.
A tortát valaki más vágta fel, a lányom ajándékbontásaihoz más asszisztált, a vendégektől más köszönt el. A kislányom odajött hozzám, a fülembe súgta, hogy „te nem apa vagy”, és elsírta magát. Akkor valahogy összekaptam magam, kifizettem a zsúrt, a játszóházas nőci szánakozó tekintetétől kísérve behajtogattam magam egy taxiba. Hazaérve már úrrá lettem a látható részegségen, de a lányom remegésén nem: akinek akkor én voltam az egyetlen biztonsági pontja, hüppögve-reszketve merült keserves álomba, mert összeomlott körülötte aznap a világ. Másnap elmentem az Anonim Alkoholisták gyűlésére, és azóta, immár több mint 5 éve józan vagyok.

Ahol meghalni nem csak egyszer lehet 
Ám van egy rossz hírem: ez nem az első mélypontom volt. Hittem én már akkor két, hasonlóan gyalázatos esetről is, hogy az az a bizonyos. Az első után taknyos kölyök módjára zokogva hívtam fel az AA-sokat, hogy mondják meg, mikor és hova menjek, mert -újabb bömbölés- úgy tűnik, alkoholista vagyok. Elmentem, lelkesen elkezdtem a programot és persze nem csináltam végig és persze egy félév után jött a második mélypont. Ekkor már bőgés nélkül vonszoltam a seggem a gyűlésre, és kicsit komolyabban vettem a lépéseket, de egy év után ismét abbahagytam, amikor nyeregben éreztem magam. Amely nyeregből viszont a harmadik, és remélhetőleg utolsó mélypont le nem taszított egy óriási tarkóssal.

Neked hány maflásra van szükséged? 
Persze nem mindenki ilyen megátalkodott hülye, mint én, van, akinek egyetlen mélypont is elég, hogy észhez térjen. És sajnos van, akinek élete végéig nem jön el, ők azok, akik flaskával a kezükben dobják fel a talpukat. De hogy lehet-e a legalsóbb bugyrokba bucskázás nélkül kiemelkedni a pokolból? Őszintén szólva: nem tudom. Az évek során rengeteg gyógyult (mondjuk inkább: józan) alkoholistával kerültem kapcsolatba, akik közül egyetlenegy sem úszta meg a gödör alját. Ám ez kb. 4-500 alkoholbeteget jelent, ami ugyan nem kis szám, mégsem reprezentatív minta, hiszen ennél jóval többen vagyunk. Csak abban bízhatok, hogy ahogy az élet más területén, itt is érvényes talán a „más kárán tanulni” lehetősége, és Te nem várod meg, amíg összetörsz, hogy aztán felépíthesd magad, hanem időben lépsz.

Minden nap kell egy-két sör vagy csak a meccsekre tározol be? Otthon is szopogatod az üveget vagy csak a haverokkal gurul le pár feles? Íme az ivási típusok – ha egyetlen kategóriába sem illesz bele, megnyugodhatsz, ám ha magadra ismersz valamelyikben, ideje segítséget kérned.

Mint már írtuk, E. Morton Jellinek az alkoholbetegség meghatározó szakértője. Szerinte alkoholizmusnak tekinthető az ivás minden formája, amely kárt okoz, ez alapján pedig az alábbi ivási típusokat határozta meg:

AZ ALKOHOLIZMUS ELŐSZOBÁI(?):

1. Alfa alkoholista, a problémaivó
Jellemzői:
- nincs fizikai függőség
- nincsenek fizikai tünetek elvonáskor
- lelki igénye van az ivásra (ellazulás, feloldódás,
   problémamegoldás)
- ritkán részegedik le
- képes az absztinenciára
Az ebbe a típusba tartozó vedelgetőnek nincs fizikai függősége az alkoholtól. Nem lépnek fel nála elvonási tünetek, ha nem juthat hozzá flaskájához, mi több, berúgni sem szokott igazán. Hogy miért veszélyes mégis ez a fajta alkoholizálás? Egyrészt mert pszichikai függőség viszont van: ha bármi problémája adódik, netán csak feloldódni akar mások között vagy ellazulni a megpróbáltatások után, azonnal az alkohol után nyúl, számára ez a megoldás. Másrészt egészsége és kapcsolatai komoly károkat szenvednek, hiszen problémák mindig vannak, tehát elég sűrűn csavarja ki az üveg nyakát. Ezenkívül mivel egyre többször juttat a szervezetébe alkoholt, könnyen kialakulhat nála a már fizikai függőség is, és átcsúszhat a Gamma ivók kategóriájába. Persze vannak, akik életük végéig megmaradnak Alfának, ám ebben az esetben is ártalmas ivási szokásuk:
- társas kapcsolatai sérülnek
- a nagy ivászatok során rendszerint többet költ, mint amennyit megengedhet magának, amiért nemcsak az asszony morog, de akár súlyos adósságcsapdákba is kerülhet
- munkahelyi megítélése, karrierje is csorbát szenvedhet, hiszen egy-egy nagy dínomdánom után sokszor nem megy be dolgozni, hatékonysága is egyre romlik
- egészségi állapota az elfogyasztott alkoholmennyiség és a nagy eséllyel fellépő táplálkozási zavarok miatt rosszabbodik
- a legfontosabb pedig, hogy az alkoholizálást kiváltó, mélyben meghúzódó okok felderítetlenek maradnak, valamint hogy veszélyeztetettek az alkoholizmus kialakulása szempontjából. És nem szabad lebecsülni: nem kis veszély ez! Ha a fizikai függőség is létrejön, olyan pokolba kerül bele, hogy azt fogja kívánni, bárcsak még idejében észbe kapott volna, akkor, amikor még „csak” pszichikailag volt szükségre a szeszre.

2. Béta-alkoholista, a „csak azért iszom, mert...” típus
Jellemzői:
- különbség az Alfákhoz képest: nincs pszichés függés, de bizonyos okok miatt (társaság, munkahely, szokások) rendszeresen iszik
- neki már egyre nagyobb adagokra van szüksége, hogy elérje a hatást
A mediterránnak is nevezett béta alkoholizmus ugyan sem fizikai, sem lelki függőséget nem jelent, mégis felettébb veszélyes. A Béták csak akkor isznak, ha alkalom van rá, az azonban mindig van: találkozás a haverokkal, meccs (ismerjük ugye, ez milyen: ha nyer a csapat, azért, ha veszít, akkor azért kell inni), munkakötelességből (nemcsak a kocsmárosoknak muszáj ám), vagy egyszerűen csak otthon, tévézés közben, mert úgy szoktuk és mert az amúgy is kijár. A Béta-ipse meg is van róla győződve, hogy vele aztán semmi baj nincs: elvégre nem részegségig vedel, és még csak nem is lelki problémáit sinkófálja el, mint az Alfák. Csakhogy: egyre több alkohol kell ugyanakkora hatás elérésére, ráadásul túl gyakran kerül látóterébe a pohár feneke, így elképesztő pusztítást visz véghez a szervezetében (főleg, ha étrendje is romlik ivásának köszönhetően), ami nagy eséllyel realizálódik májproblémák, idegrendszeri károsodások, gyomorbetegségek formájában, és pénztárcája térfogatán túl bizony az élettartama is csökken. Azontúl, bár az Alfáknál kevésbé, de ő is veszélyeztetett a Gamma-ivás kialakulásának szempontjából.

KŐKEMÉNY ALKOHOLIZMUS

1. Gamma-alkoholista, a „sárga földig” típus
Jellemzői:
- megvonási tünetei vannak
- kontrollvesztő, gyakran lerészegedik
- sóvárog az alkohol után
- társasági kapcsolatai megromlanak
- anyagi és szociális helyzete mélyrepülésben
- testi és lelki egészsége folyamatosan romlik

A Gammák már kétségkívül a teljesen kialakult alkoholbetegség áldozatai. A köznyelv is őket nevezi elsősorban alkeszoknak, rendszeres italfogyasztásuk és a látható kontrollvesztés miatt. Ők azok, akik üveggel a kezükben tántorognak kurjongatva az utcán vagy épp egy parkban fekve vonzzák magukra embertársaik vizslató tekintetét, próbálván eldönteni, hullát vagy hullarészeget látnak-e. Persze nem mindig fordul ilyen súlyosra a helyzet, a Gamma olykor jó ideig ellébecol a kellemes ittasság zsibbasztó állapotában, és csak a sokadik napon csapja meg hirtelen a már vállalhatatlan és tagadhatatlan részegség.

2. Delta-alkoholista, a "nem bírom pia nélkül” típus
Jellemzői:
- ugyanaz, mint a Gamma-ivóknál, kivéve a kontrollvesztést, ők ugyanis nem rúgnak be látványosan
A Delta vagy „megrögzött” alkoholizmus sokszor észrevétlen marad a külvilág (nagyobb baj, hogy olykor a beteg) számára, mivel a delikvens folyamatosan iszik ugyan, de szinte sosem részeg. Az elfogyasztott italmennyiséget képes kordában tartani (ettől függetlenül ihat nagyon sokat, tipikusan ő az, aki „bírja a piát”), ám egyetlen napot sem tud kihagyni, igazából már fogalma sincs arról, milyen is teljesen józannak lenni. Megszokásból is iszik, de még inkább azért, hogy elkerülje az elvonási tüneteket, bár ennek sokszor nincs tudatában, egyszerűen csak érzi, hogy magába kell döntenie valamit.

3. Epszilon alkoholizmus, a gépszíjas
Jellemzői: - élesen elkülönül a többi típustól, mivel ivása rohamszerű
A gépszíjasnak (periodikusnak, dipszomániásnak) is nevezett epszilon alkoholizmus nem rendszeres ivást jelent, hanem bizonyos időszakokban történő, rohamszerű alkoholizálást. Ez valóban rohamot jelent: az első pohár után láncivóvá válik, és egészen addig iszik, amíg le nem részegedik, be nem alszik, netán úgy alakul, hogy nem tud újabb adaghoz jutni. Másnap ismét onnan folytatja, ahol abbahagyta, és ez így megy a több napig, esetleg hétig tartó roham idején. Az Epszilonokról külön is írtunk, méghozzá azért, mert ők veszik legnehezebben észre, hogy betegek, mivel még mindig tartja magát a közkeletű tévhit, hogy csak a napi alkoholfogyasztás jelez kóros állapotot. A rohamivás hosszú józan időszakai megtéveszthetik a környezetet csakúgy, mint magát a beteget, holott nagyon is súlyos jelenségről van szó, amely feltétlenül kezelést igényel. A „roham” alatt rengeteg minden sérül (renomé, baráti, családi kapcsolatok, anyagi helyzet, önkép), ráadásul az Epszilonok szervrendszere óriási károsodásokat szenved a „rövid idő alatt sokat” gyakorlatnak köszönhetően.

Alfa vagy Béta vagy, úgyhogy mindenki nyugodjon le a picsába? Inkább te se nyugodj meg!
Jellinek kategóriáival egy nagy gond volt: az Alfák és Béták megkönnyebbültek, hogy ők MÉG nem alkeszek, szépen építették tovább ivási karrierüket, és annak rendje és módja szerint vagy Gammává küzdötték fel (=le) magukat, vagy egészségi állapotuk romlott meg tragikusan. Épp ezért ma már szívesebben használják a szinten tartó, szokványos és kontrollvesztő megkülönböztetéseket. E szerint a kontrollvesztő (gépszíjas) mellett alkoholbeteg a szinten tartó is, aki sosem részeg, de mindig van benne szesz, és a szokványos típus is, aki ugyan képes elvonási tünetek nélkül is józan napokra és csak időnként rúg be, de szoros barátságot ápol a flaskával. Ezen kívül pedig vannak kevert típusok is, akik át-átváltogatnak időnként egy másik kategóriába. Egyszóval: ne nyugodj meg, ha úgy látod, épp csak kicsit tér el az alkohollal való viszonyod a normálistól. Már most bajban vagy, és még nagyobb bajban leszel, ha nem lépsz idejében.

Csak szeretsz inni, de nincs alkoholproblémád? Csekkold le magad! Ha 3 jellemző rád, bajban vagy. 13 kritérium, amelynek alapján felállítható az alkoholbetegség diagnózisa. 

 Azt, hogy valaki alkoholbeteg-e vagy sem, nem egyszerű megállapítani. Egyrészt azért, mert maga az érintett sem ugyanúgy és ugyanazt issza: lehetnek állandó, jól bevált kis sémák és szeszek, de ezek folyamatosan változhatnak vagy egyszer csak átcsúszhatnak egy másik szokásrendszerbe.
Másrészt az alkoholistáknak többféle, sokszor egybemosódó típusa (erről is írunk majd) létezik: van, aki sosem veszti el a kontrollt, van, aki vállalhatatlanul lerészegedik. Van, aki csak alkalmanként vagy szokásos tevékenységei (pl. meccsnézés) közben gyógyul rá a sörnyitóra, van, aki egyetlen napot sem tud elképzelni kebelbarát flaskája nélkül. Vannak, akik bődületes mennyiségeket töltenek magukba, mások megelégszenek pár üveg sörrel, de ahhoz úgy ragaszkodnak, mint Columbo a ballonkabátjához.

Egyszóval annyiféle alkesz bóklászik a bolygón, hogy ember legyen a talpán, aki közös jellemzőket tud megállapítani a betegségre vonatkozóan. Az alkoholizmus diagnosztikai atyjának kikiáltott E. Morton Jellinek mégis megpróbálta, az ő és a mentális rendellenességek Nagykönyve, a DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) alapján állt össze az a 13-as lista, amely az alkoholbetegség diagnosztikai kritériumait foglalja magában. Ha ezek közül legalább 3 igaz rád ugyanabban a 12 hónapos időszakban, akkor bizony alkoholproblémáid vannak, és ideje segítséget kérned.

1. Szertolerancia alakult ki nálad
Vagyis ahhoz, hogy elérd ugyanazt a hatást, amit régebben 2-3 felessel vagy 4-5 sörrel vígan hoztál, már fokozott mennyiségre van szükséged. Ha továbbra is megmaradsz a régen jól bevált adagoknál, észreveszed, hogy a hatás már jóval csökkentebb. 

2. Megvonási tüneteket tapasztalsz
Különböző kellemetlen fizikai változásokat észlelsz magadon, ha nem fogyasztod el a szokásos alkoholmennyiséget – azért, hogy ezt elkerüld vagy enyhítsd, iszol, netán más szert használsz.

3. Más lesz az ivásodból, mint ahogy nekiindulsz
Kevesebbet vagy kevesebb ideig akarsz inni, ezt el is határozod, de nem tudod betartani, és többet/tovább iszol, mint amennyi eredetileg szándékodban állt.

4. Neked magadnak sem tetszik az egész
Folyamatosan arra vágysz, hogy kontrolláld az ivási szokásaidat, esetleg több sikertelen kísérletet is tettél már erre.

5. Sokat teszel azért, hogy ihass
Sokat áldozol arra energiáidból, hogy megszerezd az alkoholt, rejtegesd azt, eltitkold vagy csökkentsd a hatásait.

6. Már nem fontos semmi annyira, mint régen 
Családi, társaságbeli kapcsolataid sérültek, fontos tevékenységeidet adtad már alább (vagy egészen fel) italozásaid miatt.

7. Múltbeli tapasztalataid nem gátolnak meg abban, hogy ismét megtedd
Hiába térnek vissza fizikai és lelki problémáid minden ivászatod után, ennek ellenére ugyanúgy folytatod az alkoholizálást.

8. Már reggel is és egyedül is 
Gyakran iszol reggelente, eleinte talán csak a másnaposság enyhítése miatt, de ez kezd rendszeressé válni. Egyedül is betérsz a kocsmába vagy otthon kismagányodban is szopogatod az üveget.  

9. Emlékezetkieséseid vannak
Sokszor csak mások elmondásaiból rémlik fel egy-egy részlet, nem tudsz elszámolni bizonyos tevékenységeiddel, pl. hogy kikkel beszéltél vagy épp hogyan értél haza. 

10. Pontosan tudod, hogy miért is iszol 
Ivásodat racionalizálod, vagyis különféle indokokat találsz arra, hogy miért nyúlsz a pohárhoz. Ez nem feltétlenül változik, tehát lehet az is, hogy nem minden ivást mással magyarázol, hanem a magatartásod egészére van egy fasza kis elméleted. 

11. Otthon italkészletet halmoztál fel, esetleg rejtegeted is azt
Alkesztípustól függően vagy mindig van otthon (akár szem előtt, akár eldugva) utánpótlás, vagy az adott részegeskedési idő alatt nem hiányozhat a pánikszesz. Amikor iszol, nagyon fontosnak tartod, hogy legyen mihez nyúlnod, ha elfogyna az éppen bontott üveg. 

12. Szégyelled az italozási szokásaidat
Szépítesz, elhallgatsz vagy egyenesen mást mondasz, ha szóba kerül a téma. A teljes igazságot, az alkohol mennyiségét vagy rendszerességét az életedben nem mered a többiek elé tárni. 

13. Alkoholos alvásproblémáid vannak
Többször felriadsz éjszaka vagy túl korán ébredsz, ha ittál. Ez azért van, mert az alvási idő alatt csökken a véralkoholszint, téged pedig felébreszt a lebomlott alkohol miatt fellépő hiány. Ilyenkor vagy pótolod, vagy végigszenveded a vele járó fizikai rosszullétet, pszichés szorongást. 

A 13 jellemző közül szerintünk már 1 megléte is arra utal, hogy problémás az ivásod, de mint minden diagnózisnál, itt is az óvatosság és alaposság volt a vezérelv: orvosilag tehát ha legalább 3 igaz rád, és ezt a 3-at egy 1 éves időszakon belül tapasztaltad, akkor kétségtelenül alkoholbeteg vagy, akinek segítségre és gyógyulásra van szüksége.